ZEN TÜKÖR

„… jóformán minden ismerősöm valamilyen gyerekkori traumával birkózik, ami önmagában véve furcsa, mivel szemmel láthatóan egy tömegjelenségről van szó. Ezek szerint egy traumatizált társadalomban élünk? És ha igen, miért? Vagy a kifejezés nincs a helyén? Az, hogy ma valaki lelki betegségek pszichológiai terminusaiban határozza meg önmagát, teljesen természetesnek számít, mint ahogy az is, hogy életét a gyógyulás értelmében vett önismereti útként fogja fel. Miért van az, hogy az életünket a betegség-gyógyulás koordinátái mentén határozzuk meg?…”