Események
Események
- HÍREK, Könyveink
Sorozatunk negyedik részében bemutatjuk Kenéz László „Üres Harang” című könyvének hét borítótervét, melyeket Ivanics Zsolt grafikus tervezett. Zsolt írása, gondolatai nyomán betekintést nyerhetünk a tervezés folyamatába és megismerhetjük azokat a változásokat, amelyek az aktuális borítógrafika elkészüléséhez vezettek.
A kötetről bővebb információ itt található.
Kenéz László elküldte számomra a művet, így a megjelenés előtt lehetőségem volt teljesen elmerülni ebben az ihletett verses alkotásban.
A könyv témája a hagyományos japán bambuszfuvola, a shakuhachi tanításával kapcsolatos, és a szerző már a bevezetőben intenzív mondatokkal vezeti fel a könyv távlati célját, mely szerint megmutatja, hogyan gyakorolhatjuk a zen-t a shakuhachi használatával. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyedi és különleges borítót kell tervezni a könyvhöz.
Aligha van banálisabb és közhelyesebb megközelítés, mint a zennel kapcsolatos vizuális visszaélések, amit a könyvesboltokban a japán kultúrával kapcsolatos könyvek fedlapjai jól mutatnak. Majdhogynem elkerülhetetlen balesetek ezek, mert frázisokból építkeznek; tussal festett zen-kör, egymásra rakott fekete kövek, zen kertben meditáló fantáziakép. Ezt mindenképpen messziről el akartuk kerülni, ráadásul azt is megtudtuk, hogy ez a kiadvány lesz az első a Főiskola új sorozatában, a Művészet és Irodalomban
1. Ilyenkor a legjobb rajzolni. Készítettem egy olyan grafikát, ami a könyv címét logóként jeleníti meg, ami az üres harang címét és a japán bambuszfuvola hangréseit egyben megmutatja.
2. Készültek harang rajzok is, ezen kívül találtam egy régi ábrázolást is, amit átdolgozva felhasználtam később.
Az első tervek a fuvola anyagával és a környezetével voltak kapcsolatban:
3. Később a harang került középpontba:
4. Ezt kézenfekvő volt kiegészíteni egy magashegyi tájképpel:
5. Szembetűnő volt, hogy a harang nem illeszkedett jól az egyébként is színekben és formákban gazdag háttérhez, ezért megfordítottam a dolgot és a fő helyre tettem a harangot és alá egy fatörzset, ami a kék háttéren egyszerűségében erős kontrasztot adott.
6. Az egyszerűsítés annyira tetszett nekünk, hogy hagytuk a színeket kihullani a tervből, hadd legyen a látvány megjelenésében nagyon szolid és természetes, ne díszítsük extra elemmel. Ennek a megközelítésnek lett az eredménye a fa erezetre alulról felszálló levél-árnyékok képe:
7. Látszott, hogy talán ezeknek az elemeknek az összességéből kellene szintézist alkotni. Így megpróbáltam a régi kínai tusrajzok felé fordulni, amik rendkívül egyszerű és minimalista stílusban készültek. A célkitűzés az volt, hogy az ecsetvonások és a festék által létrehozott textúrák és árnyékok kifejezzék az ábrázolt tárgyak formáját és mozgását. Ezek a rajzok általában fekete-fehér színpalettával készülnek, de időnként színes részletekkel is gazdagítják őket és fontos elemük a természet, különösen a hegyek, folyók, fák és virágok, amik nagyon gyakori témák. Így készült el a következő borító verzió, aminek a betűi alá egy antik japán könyv feliratozási stílusát idéztem meg, egy megsárgult rizspapír részlettel:
8. Ezzel viszont igazságtalanul a múltba helyeztük a shakuhachi világát. Így a természeti elemek megtartása mellett egy teljesen átlagos európai fa fotógráfiája fölé, a logó-cím és egy figurális illusztráció került. Úgy gondoltam, ez már jól tükrözi a szerző szándékait is és ez lett az Üres Harang könyvborítója.
