ZEN TÜKÖR

„Józan ésszel igen nehéz elképzelni, hogy bármi is kisülhet abból, ha az evolúciós pszichológiát kapcsolatba hozzuk a buddhizmussal. Egyrészt arról van szó, hogy a vallási jelenségek olyannyira távol vannak a  természettudománytól, a természettől annyira érintetlennek tűnő szellemi dimenziókban bontakoznak ki, hogy csak erőltetett kapcsolatot tudunk felmutatni. Másrészt, az ilyesféle redukcionista színezetű kísérletek immár avíttnak és terméketlennek tűnnek, vagyis nem látszik semmiféle értelme a vallásos jelenségek ilyesféle visszavezetésének, sem az ember mint olyan, sem az individuális önismeret perspektívájából. Végül, az evolúciós pszichológia ugyan sokat ígért és nagyot markolt, amikor megszületett, ám igen keveset sikerült valójában a kezébe kaparintania: koncepcióját, magyarázatait egyre több kritika éri. Mindebből pedig az adódik, hogy még ha el is jutunk valahová, akkor sem leszünk majd igazán ott.

Azért megpróbáljuk, mert szerzői pozícióból az út végét is ismerve, szórakoztató utazást ígérhetünk, amelynek értelme nem merül ki az utazás esetleges hasznában vagy haszontalanságában. Utazás következik tehát, nem komoly tanulmány, így jelen írás nem hivatkozik forrásokra, nem is lép fel olyan igénnyel, hogy ezt el kellene várnunk tőle. A szerző a maga részéről mégis reméli, hogy a tanulmánnyal töltött időt nem érzi majd pazarlásnak az olvasó, s gondolatmenete hozzájárulhat önmagunk, kulturális identitásunk és természeti lényünk mélyebb megismeréséhez.”