KERÉKNYOMOK

Absztrakt:

A halál minden tapasztalatunk legvégső határa, ám maga nem válhat tapasztalattá. Azúgynevezett haláltapasztalat nem magának a halálnak a tapasztalata, hanem tulajdonképpen élettapasztalat, hiszen a halálból „visszatérő” mindvégig az életen belül maradt. A szó szoros értelmében véve nincs visszatérés a halálból, melynek birodalma azonban nemcsak az időben helyezhető el, hanem a térben is. A halál és az alvilág így nem egyszerűen időbe vetettségünk felől értelmezhetőek, hanem azon helyek felől, melyek tér- és időbeli életvilágunkban létesülnek. Éppen ezért meg kell vizsgálnunk azon tapasztalatainkat, melyek haláltapasztalatként jelennek meg számunkra az életünkön belül. Fel kell kutatnunk a halál helyeit mindennapi test- és tértapasztalataink között, életidőnk ritmikájában, érzéseink, lelki rezdüléseink statikájában és dinamikájában, magányunkban és társas létünkben. A halál e helyeit thanato-toposzoknak nevezve kísérletet tehetünk egy életünket átszövő thanato-topográfia előzetes felvázolására.