ZEN TÜKÖR

„Első találkozásom a kóanokkal egy fordítás volt, ami kézről kézre járt sokszorosítva. Vasfurulya volt a címe. Azzal az elképzeléssel fogtam hozzá, hogy a kóan olyan dolog, amit olvasva nekem azonnal be kéne ugrani valaminek. Gondolkodás nélkül olyasminek kéne történni, mint mikor leesik a tantusz, vagy megértem egy vicc poénját. Ellenben azt tapasztaltam, hogy semmi ilyen nem történt velem. A leeső tantusz csengését nem hallottam, és nevetni sem tudtam. Persze a kóanok nem viccek, az olvasottak szerint olyan történetek, szövegek, amik valamikor hirtelen megváltozást idéztek elő valakiben, egy tanítvány mondjuk elérte általuk a megvilágosodást, vagy legalább mély belátásra jutott. Be kell vallanom, én magam nem jutottam ezektől „belátásra”, hacsak nem annak belátására, hogy lövésem sincs a kóanokkal kapcsolatban. Ja, hát igen… a kóant nem érteni kell.”