„Más a helyzet viszont a buddhizmussal. Mi hajtja az útonjárót a segítségnyújtásra? Persze, a karma igazsága itt is megjelenik, és az újjászületés egy sokkal szubtilisebb formában, de Istenről nem beszél a megvilágosodás praxisa. A belső gyakorlásra, megtapasztalásra épít. Akkor mégis, miért segít egy keleti ember? Mi az a belső erő, ami arra készteti, hogy irgalmasságot gyakoroljon? Talán tényleg annak a felismerése a meditációs tapasztalat által, hogy valójában mindegy egy? Ha másnak ártok, akkor magamnak is? Vagy a világ illúzió volta adja meg a kezdő lökést a proaktív magatartásra?”
