KERÉKNYOMOK

Absztrakt:

Jelen korunk egyik legnagyobb és legsürgetőbben megoldást követelő problémája a természeti környezetünk válsága, és mivel ez globális léptékű, így Földünk minden lakóját érinti. Ez az írás azt vizsgálja, hogy e problémára reagálva a környezetetika milyen módon igyekszik kiterjeszteni a nyugati etikai hagyomány ember–ember relációját ember–természet relációvá. Ennek során röviden áttekinti az antropocentrikus, biocentrikus és ökocentrikus elgondolásokat, illetve az értelmezéseikben rejlő nehézségeket. E nehézségekre válaszul amellett érvel, hogy az erényetikára érdemes alapozni a környezetetikát olyan alapvetések figyelembe vételével, mint a természettudományosság, hierarchikusság, rendszerszemlélet, korlátosság, emberállati mivoltunk és emberközpontúság. Továbbá néhány felvetés erejéig a cikk kitekint ennek buddhista kihívásaira és lehetőségeire.